Stoner
Park Kiadó, 2022
Összefoglaló
Ötven évvel azután, hogy John Williams írt az ügynökének, a Stoner bestseller lett. Teljesen váratlanul. Bestseller Európa-szerte. Maguk a kiadók sem értik. Bestseller a szó legtisztább értelmében – az a fajta, amely úgy születik, hogy az olvasók adják szájról szájra.
„Csodás felfedezés mindazoknak, akik szeretik az irodalmat.” Ian McEwan
„Briliáns, gyönyörű, hajthatatlanul szomorú, bölcs és elegáns regény.” Nick Hornby
„Ilyen fantasztikus regénnyel ritkán találkozni az életben.” Tom Hanks
A történetről: William Stoner tizenkilenc évesen beiratkozik a Missouri Egyetem agrártudományi karára. Később tanár lesz ugyanott. Rosszul nősül. Csendes, észrevétlen életet él, és halála után ritkán jut eszébe kollégáinak.
A Stoner univerzális értékű történetet tár elénk: őszintén, részvéttel, átható erővel. Az ember konfliktusairól, kudarcairól és diadalairól mesél, a szürke hétköznapokról, amelyeket nem szokott megörökíteni a történetírás. Az egyedi élet jelentőségének állít emléket. Páratlan olvasmány, dicshimnusza az irodalom erejének, olyan regény, amelynek minden mondatát élvezni kell.
Bővebben a Könyves Magazinban
A régi város című filmben nyújtott alakításáért év elején Casey Affleck nyerte el a legjobb színésznek járó Oscar-díjat, a Variety pedig most arról ír, hogy ő alakíthatja majd a Stoner címszerepét. Utóbbi John Williams azonos című regényét dolgozza fel, amely itthon a Park Kiadó gondozásában jelent meg. A Könyves Magazinban korábban ezt írtuk a könyvről: „Az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, az, hogy ez egy jó regény” – írta ügynökének 1963 nyarán harmadik kötetéről John Williams, és remélte, hogy erre idővel mások is rájönnek majd. Ötven évvel később a Stonerből bestseller lett. A címszereplő, William Stoner 1910-ben lép be a Missouri Egyetem kapuján, és a következő 46 évben nem is mozdul onnan. Ezalatt a fél évszázad alatt semmi jelentős nem történik vele: bent ragad egy rossz házasságban, végignézi lánya életének kisiklását, közepes tanárból népszerű, majd bogaras öreg professzor lesz, szerez egy munkahelyi ellenséget, és az emberélet útjának felén megismeri az igazi boldogságot. Épp úgy éli szürke, csalódásokkal teli hétköznapjait, mint bármelyikünk, a regény mégis ezeknek a szürke hétköznapoknak a bemutatásától válik döbbenetesen erőssé, megrendítővé és végtelenül szomorúvá. Williams prózája csendes és belenyugvó, mint főszereplője, olvasása közben pedig óhatatlanul felmerül a kérdés: ránk hányan fognak emlékezni, miután meghaltunk?
ÉRTÉKELÉSEK
4.8
az 5-ből
23 értékelés alapján
Legnépszerűbb pozitív értékelés
Engem ez a történet mélységesen meghatott,végtelenül szomorú,ahogy egy élet csak úgy elmúlik,minden különösebb történés nélkül,végtelen közönnyel,középszerűséggel,és mégis annyira jól, szomorúan, és megindítóan megírva,hogy nem lehet letenni,és a végén az ember elgondolkodik az élet értelme felett,és hogy érdemes-e örökké megalkudni,a komfort zónán belül maradni,és legszívesebben felkiáltana,hogy csak azt ne...