Kissinger és én

Összefoglaló

Amitől ellenállhatatlan Szindbád kétségkívül kalandor, léhűtő, csapodár figurája, attól szerethetőek Gantner Ádám írásai is: a pimaszul őszinte férfibájtól, a lezser attitűdtől, amibe éppúgy beleférnek a sármos gaztettek, mint az alkalmankénti fellángolások és a valódi érzelmek, az ábrándos nosztalgia és a türelmetlen unalom, a kötetlenség és a tökéletlenség vállrándításos vállalása, a fanyar önirónia és persze a szabadság igénye - minden értelemben véve. A kötet túlnyomórészt önéletrajzi ihletésű írásai ezt az életérzést közvetítik, időben és térben egyaránt utazásra hívva az olvasót, a harminc évvel ezelőtti történetektől a jelenkori sztorikig ívelve. A kronológiai sorrendben sorjázó novellák mindegyike egy-egy karakteres emléktöredék, amelyek között találunk gyerekkori hangulatidézéseket és csibészkedéseket, egyszerre rettenetes és komikus kamaszkori epizódokat, valamint három utazás elképesztő krónikáját, amelyek között szerepel egy végigpincérkedett és -bohémkodott hajóút, színes pillanatképek az Izraelben töltött meghatározó időszakból, valamint egy garabonciás fordulatokban gazdag ausztráliai vagánykodás naplószerű meséje. Tehát valódi énregényről van szó, a fókuszban a narrátorral - valójában azonban mindvégig ott kísért mellette a másik főhős, ama bizonyos nagybetűs Nő, aki számtalan alakban (szeretett, vágyott, kipróbált, megunt formában, csajként, hölgyként, szeretőként, szerelemként, numeraként, barátként, vagy épp anyaként és nővérként), de mindvégig jelen van minden esszében. A hazai kortárs irodalom élvonalába tartozó író kötetének ott a helye mindenki könyvespolcán, aki igazán tartalmas szórakozásra vágyik főszerepben a Híres Íróval, vagyis az Imposztorral, alias Gantner Ádámmal.