Drámaforma és nyilvánosság (A magyar dráma alakulása Örkény Istvántól Nádas Péterig)

Összefoglaló

Ismertető: A ​szerző a magyar drámának azt a néhány évtizedét vizsgálja, amelyben ez a (szélesebb értelemben vett társadalmi nyilvánosságnak leginkább kitett) műnem sok tekintetben új körülmények között ismerhette föl és határozhatta meg önmagát. A könyv érzékeny elemzését adja e feltétel rendszerbeli változásnak: új körülményeket jelentett a külső, szociális-politikai kontextus bizonyosfajta módosulása, de újakat teremtett a műnem alakulástörténete is. A szerző – aki nem becsüli le és nem utasítja el a korábbi hazai drámaértelmezés szaktudományi eredményeit – mindenekelőtt azzal tár új horizontot a műnem történetének legújabb periódusaira, hogy a külső és belső feltételek,.összjátékát" nem a régi determinációs logika mentén értelmezi. Vagyis nem a Hegel/Lukács-tradíció mentén veszi szemügyre a drámai műalkotás esztétikai teljesítményének mibenlétét. hanem annak az „interperszonális megtörténésként” értett irodalmi kommunikációnak a nézetéből, amelynek Peter Szondi dolgozta ki a hermeneutikai alapjait.˝- További ismertető/ízelítő: "Belelapozás".