A költő negyedik verseskötete egy finnországi alkotóházban töltött fél év élményeiből született. Az ideiglenesen otthonná lett vidék a tájköltészet hagyományainak megújítására ösztönözte a szerzőt.
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön szökünk fel...