Az utolsó 100 nap

Összefoglaló

Az egykori „Kelet Párizsa”, Bukarest 1989-ben – a veszély, az elnyomás és a korrupció, ugyanakkor az intenzitás és a feldúlt szépség világa. Mialatt Ceauşescu romboló osztagai sietve pusztítják a régi várost, hogy helyére felépíthessenek egy sztálinista Legolandet, lakói a kommunizmus végóráiban élik hétköznapjaikat, mit sem sejtve, hogyan és mikor fejeződik be e véres játék. Az utolsó száz napban egy brit fiatalember bukaresti élményeibe pillanthatunk be, bejárjuk vele a várost, megmerítkezünk Európa legparanoiásabb rezsimjének embertelenségében és brutalitásában. Miközben a főhős belakja e szokatlan élményekkel teli világot, ismeretséget köt a román diktátor „bábszínházának” valamennyi karakterével: az ellenzéki gondolkodókkal, a vezető pártfunkcionáriusokkal, a feketézőkkel, a korrupt diplomatákkal, a kémekkel és a hétköznapi emberekkel egyaránt. S szomorú iróniával el kell fogadnia e furcsa helyzetet és a még furcsább játékszabályokat: „Ez egy olyan ország, ahol a lakosság egyik fele a másik felét figyeli, aztán cserélnek.