Sodrásban

Összefoglaló

Szabadságvágy, öröm, kollektív akarat sugárzik a Tiszában iszapért merülő, virtuskodó fiatalok képeiből. A filmet nyitó Vivaldi Concerto Grosso futamaira vágott gyorsmontázsok, a fények- és árnyak játékossága jelzi a lendületet és tetterőt, mellyel a hatvanas évek fiatal pályakezdő generációja (és filmesei) változtatni akartak a kádári puha diktatúra hamis közösségi illúzókat hirdető klisévilágán. Fel sem tűnik, hogy az önfeledt bolondozás, bugyborékolás közben egy arc végérvényesen eltűnik, elkeveredve a többi fürdőző között… A fiatalok önmeghatározó, morális szembesülési folyamatát a Gabi halálával Gaál puritán formakultúrával, erőteljes vizualitással fogalmazza meg. B. Nagy László, a korszak meghatározó filmkritikusa szerint „az új filmművészet anyanyelvét” teremtette meg ez a film, amely találó címének is köszönhetően a magyar újhullám jelképévé vált.