Gyíkfarkak + Tizenkét vándor novella ( 2 kötet )

Összefoglaló

Gyíkfarkak
Juan Marsé
Magvető Könyvkiadó, 2005 - 390 oldal･cérnafűzött kartonált védőborítóval･
1945, Barcelona. A szép, vörös hajú varrónő, Rosa asszony külvárosi kis lakásába mind gyakrabban kopogtat be Galván rendőrfelügyelő, aki Rosa asszony férje után nyomoz. Víctor Bartra, a jóképű, iszákos, nőcsábász anarchista egy éjjel a közeli szurdokba lefutva elmenekült a rendőrség elől, s azóta nyoma veszett. Galván felügyelő nemcsak a kötelességét teljesíti: belebolondult a terhes asszonyba. A történetet a magzat meséli el. Rosa asszony kamaszfiával, Daviddal lakik. A fiúnak különös képességei vannak: látomásaiban gyakran találkozik apjával, Víctor Bartrával, beszélget halott kutyájával, Szikrával, akit feltevése szerint, Galván felügyelő tett el láb alól, s e látomások visszatérő alakja egy bátor ír pilóta is az Angol Királyi Légierőtől, akinek fontos szerepe volt Bartáék életében. Rosa, „a vörös hajú”, lassan elfogadja Galván felügyelő jelenlétét, s valami vonzalomféle alakul ki közte és a felügyelő között, aki mikor éppen nem udvarol, hanem vallat, igazi vérengző vadállat. David nem bocsátja meg Galván felügyelőnek a kutya megölését és bosszút esküszik… Juan Marsé a spanyol irodalom jelentős alakja, ez az első magyarul megjelenő regénye.

Tizenkét vándor novella
Gabriel García Márquez
Pesti Szalon Kiadó, 1998 - 195 oldal･papír / puha kötés
"Egyik városnak se volt már semmi köze ahhoz, ami bennem élt róluk. Mindegyik, akárcsak az egész mai Európa, döbbenetes változáson esett át: a valóságos emlékeim a memóriám által teremtett kísérleteknek tűntek, a hamis emlékeim pedig olyan meggyőzőek voltak, hogy kiszorították a valóságot. Így aztán képtelen voltam megállapítani, hogy a csalódás és a nosztalgia között hol húzódik a határ. Ez lett a végső megoldás. Mert végre megtaláltam azt, ami a legjobban hiányzott ahhoz, hogy be tudjam fejezni a könyvet, és amit csak az évek múlása adhatott meg: az idő távlatát. E kalandos útról hazatérve újra átírtam minden novellát, az elejétől a végéig, nyolc lázas hónap alatt, amikor nem kellett eltűnődnöm azon, hogy hol ér véget az igazi és hol kezdődik a képzelt valóság, mert akkor már az a jótékony és hasznos gyanú élt bennem, hogy abból, amit húsz évvel ezelőtt Európában átéltem, talán semmi sem igaz. Ettől olyan könnyen ment az írás, hogy olykor már úgy éreztem, csakis a mesélés gyönyörűségéért írok, ami talán az az emberi állapot, amely a legközelebb áll a levitációhoz."