Bódis Kriszta első kötetében képtelenül távoli versvilágokat hoz össze. Mágikus naturalizmusában a két alkotóelem aránya ciklusról ciklusra változik. Vannak játékos, boszorkányos, már-már szecessziós versei, de vannak dokumentaristán kegyetlenek is. Ám még az utóbbiakban is érződik valami naiv, szinte diadalittas felháborodás. Kurváktól és degeneráltaktól hemzsegő novemberi utcái mintha egy tanulmánysorozat részei lennének. Mintha meglenne ugyanezeknek az utcáknak egy másik, napsütéses, néptelen változata is, kiállításon kívül.