"...Annyi öröm és annyi bánat, Így nőtt hegye a Hargitának. Nem sziklabérc, mely egyre pusztul, De minden csapástól megújul. És úgy nő, egyre magasabbra, Remény-csillag szikrázik rajta."
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön szökünk fel...