A szerző a modern kor problémáinak elemzésére vállalkozik, s számos példa kapcsán azokkal az alapfelvetésekkel, paradigmákkal, illetve mítoszokkal száll vitába, amelyek egymással és a természettel való kapcsolatunk alapját képezik. Kimutatja, hogy életünket egyoldalúan az a férfias pólus határozza meg, amelyet a kínai bölcselet jang elvként ismer. Az archeotipikusan női minőségek, mint az együttérzés, a szociális tudat, a nyugodt életvitel, a ciklikus mozgás vagy a teremtés bölcsességébe vetett ősbizalom a mi teljesítményorientált menedzservilágképünk számára fölöslegesnek tűnne. Dahlke nem elégszik meg az elemzéssel. A jövő értelmes távlatainak keresésére mutat lehetséges alternatívákat.