Szentjánosbogarak - Kik ők?
Tanárok, mérnökök, orvosok… édesapák és édesanyák a nyolcvanas évek végén Dunakeszin komolyan aggódni kezdtek gyermekeikért, a körülöttük élő fiatalokért. A maroknyi csoport minden tagja, elkötelezettje volt a család-, az ember-, és az istenszeretetnek. Keresték hogy a védtelen ifjúságot hogyan segíthetnék a szabad, értelmes, értékes emberi élet szeretetére az értékek és az értéktelenségek zűrzavarában, a fogyasztói társadalom, a piacgazdaság országunkra zúduló „eszményei”, rafináltan programozó magatartásmintái közepette.
Az énekeskönyvben megtalálható sík Sándor-vers és az annak nyomán kialakuló szentjánosbogár-szimbólum, a nevelési törekvések és a lelki atmoszféra, a gyermekek számára igen vonzónak bizonyult. A jezsuiták által kiadott A Szív havilap az 1990-es, Kanadából való hazatelepedésétől felvállalta és országossá tágította a helyi kezdeményezést. Ma 1996-ban, több mint hatszáz gyermek és fiatal lelkes csapata alkotja a Szentjánosbogarakat, sokak önfeláldozó önkéntes munkája nyomán. A dobogókői jezsuita Manréza Lelkigyakorlatos Központ az énekeskönyv megjelentetésével is szeretné támogatni a „szentjánosbogarakat”.