Valami nehezék (versek, 1994-1996)

Összefoglaló

A korábban költőként, majd prózaíróként is jelentős kritikai sikereket aratott szerző - akárha posztmodern vágáns költőként szólalna meg - édes-kesernyésen vágyakozik a szerelmetes lány után, siratja eltűntét, kesergi férfiúi magányát - az irónia és önirónia páncéljába bújva. A többnyire ravasz rímeléssel, visszajátszó, variatív refrénekkel lágyság és dallam lopja a költeményekbe a hangzás megejtő tónusait, ugyanakkor nagyon mai, eleven, néven nevezett helynevek (pl. A Normafánál; Oktogon; Közlekedési vers; Át a városon, át Budán stb.) nyers, aktuális topográfiája és egy mesés - középkori?, keleti? - motivika egybeszövése adja meg a kötet különös, összetett atmoszféráját. Figyelmes, az "ütésekre" figyelő ritmika, a realitással összejátszott abszurd képzelgés tónusa ez: "üzen a dobgép, s a szívre rázuhan valami nehezék", ugyanakkor valami légies költői-filozófiai élményfeldolgozásét: "Késve pucol a valóság. / az idő időt seper" (Amikor történt). Megzenésítésre várakozó versek Háy új költeményei - verskedvelő fiatalok kötete.