A konzervatív kortárs - Tanulmányok Angyal Dávidról

Összefoglaló

Az irodalomtörténésznek indult Angyal Dávid (1857–1943) a 19. század végének s a 20. század első felének egyik leghíresebb, a legnemesebb értelemben vett konzervatív hagyományokat követő historikusa volt. Már fiatalon írott Thökölyéletrajzával – amely mindmáig az egyik legkiválóbb magyar biográfia – bekerült az értelmiségi köztudatba, Gyulai Pál BUDAPESTI SZEMLÉjének állandó szerzőjeként pedig még ismertebbé vált. Nevelőként, könyvtárosként, középiskolai, majd egyetemi tanárként dolgozott, rövid ideig Habsburg Ottó történelem tanára, 1930-tól 1935-ig pedig a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója volt. Rendkívül széles látókörű professzorként az Árpád-kortól a 20. század elejéig hirdetett órákat magyar, illetve egyetemes történelemből. Komoly forrásismeretét számos hazai és külföldi levéltár anyagának kutatásával állandóan bővítette: ezt tanúsítják Bethlen Gáborról, Rákócziról, Széchenyiről, a fiatal Ferenc Józsefről, a 19. század közepének hírlapirodalmáról, Deákról vagy éppen Tisza Istvánról szóló alapvető tanulmányai és kötetei, amelyekben mindig európai összehasonlításban mutatta be – a 16. és 20. század közötti időszakra összpontosítva – a magyar történelem fejlődését. Érdekes kordokumentumok a közvetlenül a halála előtt írt emlékezései és naplójegyzetei. Bár szinte teljesen megfeledkeztünk róla, a legnagyobbak között van a helye. Ezt igyekszik bizonyítani ez a tanulmánygyűjtemény is.